Adólevonás az áfa törvényben
Az áfa törvényben főszabályként az adólevonási jog keletkezésének időpontja a fizetendő adó megállapításának időpontja és ez igaz a „totális” pénzforgalmi elszámolásra (Áfatörvény XIII/A. fejezet) is. (119.§)
Ez azt jelenti, hogy főszabályként akkor van áfa levonási jog, ha van áfa fizetési kötelezettség. Itt az elején egy kivételt jelez ez alól a törvény: azok az áfa alanyok akik a nyilvántartásukat az egyszeres könyvvezetés szabályai szerint vezetik (pl. egyéni vállalkozók), illetve a nyilvántartási kötelezettségüknek módosított teljesítési szemléletben eleget tevő adóalanyok (pl. a költségvetési szervek) által áthárított adó esetén az ügylet áfa törvény szerinti teljesítésekor lehet élni az adólevonási joggal. Tehát nem akkor amikor az adófizetési kötelezettségük halasztása lejár, vagy lejárna (119.§(2))
Vannak az áfa törvényben olyan preferált tevékenységek amelyek esetében annak ellenére, hogy nincs adófizetési kötelezettség mégis van áfa levonási jog. Levonható az előzetesen felszámított áfa ui. akkor is ha az áfa alany a terméket vagy a szolgáltatást:
- Olyan tevékenységéhez használja, egyéb módon hasznosítja, amelynek teljesítési helye külföld, de amelyet, ha belföldön teljesítene, adóköteles lenne (121.§a))
- Adómentes közösségen belüli értékesítéshez használja (121.§b); 89.§)
- Adómentes közösségen belüli fuvarozáshoz használja (121.§b); 92.§)
- Termékexporthoz használja (121.§b); 98-117.§)
És vannak eredetileg adómentes pénzügyi szolgáltatások is amelyeknél mégis gyakorolható a levonási jog úgy mintha a nyújtott szolgáltatás adóköteles lenne:
- Olyan pénzügyi szolgáltatásnyújtáshoz használja [tv: 86. §(1)a)–f)], amelyeket harmadik országbeli megrendelő számára nyújtanak, (121.§ca))
- Olyan pénzügyi szolgáltatásnyújtáshoz használja amely közvetlenül exportált termékhez kapcsolódnak. (121.§cb))
- Olyan pénzügyi szolgáltatásnyújtáshoz használja amely közvetlenül export bérmunkához hasznosítottak (121.§cb))
Az adólevonás jog nem pedig kötelezettség.
2022.10.08
