A fordított adózás működése

Az áfa törvényben az adófizetési kötelezettség a termék értékesítése vagy szolgáltatás nyújtása után főszabály szerint azt terheli, aki az ügyletet saját nevében teljesíti. Ez alól azonban számos kivétel van

Az „egyenes adózás” tekinthető főszabálynak. (Áfa tv. 138.§)

Az egyenes adózás során az értékesítő -tehát a teljesítésre kötelezett- fizeti az adót; adólevonási joga (az egyéb feltételek fennállása esetén) a beszerzőnek van; a számlázás során az értékesítő áthárított áfát tartalmazó számlát bocsát ki.

A fordított adózás estén (Áfa tv. 142. §) az adót a termék beszerzője, a szolgáltatás igénybevevője fizeti. Tehát ebben az esetben nem az az adóalany fizeti az adót aki a teljesítésre kötelezett.

A fordított adózási konstrukció nem minden adóalany, illetve nem minden megrendelő esetén értelmezhető.

• Ha a megrendelő nem adóalany, akkor – tekintettel arra, hogy ő saját nevében általános forgalmi adót fizetni nem tud, az egyébként fordított adózás alá eső szolgáltatás, termékértékesítést az egyenes adózás szabályai szerint kell számlázni
• Ha a megrendelő adóalany viszont olyan a jogállása, hogy áfa fizetése tőlük ilyen jogcímen követelhető (pl.:a megrendelő magánszemély; nem adóalany jogi személy; alanyi mentes adóalany; kizárólag mezőgazdasági tevékenységet folytató különleges jogállású adóalany; stb.) akkor szintén nem alkalmazható a fordított adózás, az ügyleteket egyenes adózással kell számlázni.

Az egyenes és a fordított adózás közötti különbséget jól szemléleti az alábbi táblázat, amelyben négy kereskedőből álló (1-4) hozzáadott értéket követő lánc esetében követhetjük nyomon a két adózási technika alakulását: egyenes – fordított összehasonlítás táblázatban.pdf

2022.10.10