A megbízható adózói minősítés, a tárgyévi adóteljesítmény, és a bírságszabályok

A megbízható adózói minősítés, a tárgyévi adóteljesítmény, és a bírságszabályok kapcsolata tekintetében az alábbiakat kell figyelembe venni.

Az adózás rendjéről szóló törvény (a továbbiakban: Art.) 155. § (3) bekezdése alapján nem alkalmazható a kedvezményes adóbírság szabály azon mulasztás adókülönbözet-megállapítás esetén, amely a megbízható adózói minősítés elvesztését eredményezi. Ez a rendelkezés az Art.153. § (1) bekezdés b) pontjára utal vissza, amely szerint az állami adó és vámhatóság megbízható adózónak minősíti azt a cégjegyzékbe bejegyzett adózót, csoportos adóalanyt, vagy áfa-regisztrált adóalanyt, amely – a további feltételekkel együtt – megfelel azon feltételnek is, hogy a tárgyévben és az azt megelőző öt évben az állami adó- és vámhatóság által az adózó terhére megállapított összes adókülönbözet nem haladta meg az adózó tárgyévre megállapított adóteljesítményének három százalékát, azzal, hogy az adózó terhére megállapított összes adókülönbözetet csökkenteni kell a tárgyévben és az azt megelőző öt évben az állami adó- és vámhatóság által az adózó javára megállapított összes adókülönbözettel.

Az Art.153. § (1) bekezdés b) pontja szerinti „tárgyévben megállapított adókülönbözet” alatt az Art. 155. § (3) bekezdés alkalmazásában az adózó terhére megállapított adókülönbözet megállapítás, az adóbírságról szóló döntés évét kell érteni.

Az adóigazgatási eljárás részletszabályairól szóló kormányrendelet (a továbbiakban: Adóigvhr.) 96. §-a alapján az adóteljesítmény megállapítása egy évre szól, melyet e jogszabály 98. §-a alapján a megelőző év október 15-én nyilvántartott adatok alapján határoznak meg. Az adóteljesítmény január 1-jétől december 31-ig, azaz egész évben azonos összegű lesz (a 2023. évre megállapított adóteljesítmény az Adóigvhr. szabályai szerint a 2022. október 15-én nyilvántartott adatok alapján meghatározott érték), így az Art. 155. § (3) bekezdése szerinti szabály alkalmazhatósága szempontjából a tárgyévi és azt megelőző öt évben tett adókülönbözet-megállapítás és a kiadmányozás évében érvényes adóteljesítmény arányát kell a döntés során vizsgálni.

Kérdésként merül fel ugyanakkor, hogy a döntéshozatal mely pontját kell figyelembe venni a „tárgyév” vonatkozásában. Ez azokban az esetekben bír jelentőséggel, mikor a döntés kiadmányozása, a kézbesítés, illetve a véglegessé válás nem azonos évre esik.

Mivel a döntésben rögzíteni kell az adóbírság összegét, illetve azt a tényt, hogy az Art. 155. § (3) bekezdése alkalmazásának van-e helye, ezt csak a határozathozatal, tehát a kiadmányozás időpontjában fennálló állapot figyelembe vételével lehet megtenni, egy jövőbeni tényállapotot nem; így a kiadmányozás éve kell hogy meghatározza a „tárgyévet”.

Az Art. 153. § (1) bekezdése b) pontja alapján tehát nem alkalmazható az Art. 155. § (3) bekezdésében meghatározott kedvezményes adóbírság szabály azon, az adózó terhére megállapított adókülönbözet-megállapítás esetén, amikor e döntés kiadmányozásának évében (és a megelőző öt évben) az adózó terhére megállapított összes adókülönbözet meghaladta az adózó tárgyévre megállapított adóteljesítményének három százalékát, azzal, hogy az adózó terhére megállapított összes adókülönbözetet csökkenteni kell a tárgyévben és az azt megelőző öt évben az állami adó- és vámhatóság által az adózó javára megállapított összes adókülönbözettel.

2023.08.18