Nyílt végű pénzügyi lízing idő előtti lezárása 
Nyílt végű pénzügyi lízing esetén előfordulhat, hogy a szerződés nem fut végig az eredetileg meghatározott időtartamig. A vizsgált konstrukciót a belföldi illetőségű lízingbeadó bérbeadási szolgáltatás ellenértékeként kezelte és ennek megfelelően számlázta. A szerződés szerint az ügyfél személyes vagy gazdasági okból a futamidő lejárta előtt felmondhatja a szerződést, majd megvásárolhatja az addig általa lízingelt autót.
A felmondás lehetősége a szerződésben nincs időbeli korláthoz kötve, ezért arra a futamidő hosszától függetlenül sor kerülhet.
A lízingbeadó a szerződés teljes futamidő előtti lezárásakor a gépjármű értékesítése révén hozzájut a még fennálló tőkeköveteléséhez.
A lízingkonstrukció sajátossága miatt a lízingszerződés megszüntetésekor fennmaradó, az ügyfél által nem rendezett tőkekövetelés összege és az értékesítésre kerülő személygépkocsi piaci értéke általában eltér egymástól, úgy, hogy a tőkekövetelés összege kisebb, mint a piaci érték. Rendszerint minél hosszabb idő telik el a lízing futamidejéből, annál nagyobb a különbség a két összeg között.
Ebben a helyzetben az a kérdés, hogy a gépjármű értékesítéséről kiállított számlán milyen összeget kell vételárként feltüntetni, tehát milyen összeget kell az áfa alapjaként figyelembe venni. Felmerülhet ugyanis, hogy a gépjármű piaci értékét kell-e szerepeltetni úgy, hogy közben a korábban kibocsátott, lízingdíjakról szóló számlákat helyesbítik, vagy a még fennálló, az ügyfél által nem rendezett tőkekövetelésből kell kiindulni a múltbeli számlák módosítása nélkül.
Önmagában az a tény, hogy a lízingszerződést felmondják, utólag nem módosítja azt, hogy a felmondást megelőzően igénybevett és ezen szolgáltatásért a felek közötti szerződésben lefektetett és megfizetett összeget kell az addig létrejött szolgáltatás adóalapjaként figyelembe venni, amennyiben a felmondáshoz nem kapcsolódik a „rövidebb” futamidőre tekintettel pótlólagos fizetési kötelezettség a lízingbevevő részéről, vagy valamiféle visszatérítés a lízingbeadó részéről.
Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 65. §-a értelmében a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapja főszabály szerint a pénzben kifejezett ellenérték, amelyet a jogosult kap vagy kapnia kell akár a termék beszerzőjétől, szolgáltatás igénybevevőjétől, akár harmadik féltől, ideértve a támogatások bármely olyan formáját is, amely a termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának árát (díját) közvetlenül befolyásolja.
Az utólagos adóalap korrekciókat az Áfa tv. 77. §-a tartalmazza. Ezek az esetek alapvetően a korábban fizetett ellenérték egészének vagy részének utólagos visszatérítése, meg nem fizetése miatti korrekciókat rendezik, vagyis olyan eseteket, amikor a felek közötti szerződésre tekintettel van utólagos pénzbeli korrekció az ügyletben részes felek között. Nincs azonban adóalap korrekciós kötelezettség abból kifolyólag, hogy a szerződés annak lejárata előtt szűnt meg, amennyiben ez nem jár semmilyen pénzügyi rendezéssel, ellentételezéssel az érdekelt felek között.
Ebből következően a nyílt végű pénzügyi lízing futamidő előtti felmondásakor nem kell a korábban megfizetett lízingdíjak adóalapját korrigálni, ha a felek között ehhez kapcsolódóan nem történik további pénzügyi rendezés vagy elszámolás.
A gépjármű értékesítésének adóalapjára az Áfa tv. 65. §-ában meghatározott főszabály irányadó: az adó alapja a pénzben kifejezett ellenérték, amelyet az értékesítő a gépjárműért kap vagy kapnia kell. Azaz, ha a lízingtársaság úgy dönt, hogy a még fennálló tőkekövetelés összegéért értékesíti a gépjárművet az áfa alapját főszabályként nem kell felkorrigálni a piaci értékre.
Ha viszont a vevő és a lízingtársaság nem független fél, akkor lehetséges, hogy a piaci érték után kell az áfát fizetnie, de akkor is csak olyankor, hogy ha a vevő valami miatt nem jogosult teljes egészében az áfa levonására. (lásd Áfa törvény 67.§).
Személyi jövedelemadó szempontjából, ha a lízingtársaság a nála lízingelt személygépkocsit olyan magánszemély részére értékesíti, aki nem áll vele munkaviszonyban, és az értékesítési ár alacsonyabb a gépkocsi piaci értékénél, a piaci érték és a magánszemély által fizetett vételár különbözete szja-köteles összevont adóalapba tartozó egyéb jövedelemnek minősül. Ha a lízingtársaság és a magánszemély között az értékesítésen kívül más jogviszony nincs, akkor keletkezett jövedelmet, mint vagyoni érték növekményt 15%-os személyi jövedelemadó és 13%-os szociális hozzájárulási adó fizetés fogja terhelni.
Tekintettel arra, hogy nem pénzbeli juttatásról van szó (hanem vagyoni érték különbözetről), a lízingtársaság nem tudja levonni a személyi jövedelemadó előleget a juttatásból, ezért a 15%-os SZJA-t a magánszemély köteles bevallani és megfizetni. Illetve mivel a lízingtársaság belföldi kifizetőnek minősül, tehát az egyéb jövedelem kifizetőtől származik, a szociális hozzájárulási adó megfizetésére a kifizető (lízingtársaság) köteles.
2026.08.15
A cikk a Pallas 70 Kft felkérésére készült
