Online borravaló 
Egy Kft. olyan szolgáltatást nyújt, melynek során az alvállalkozóival és az éttermekkel kötött megállapodások értelmében a partnerei felé fennálló elszámolási kötelezettsége mellett az interneten keresztül beszedi a megrendelések, a kiszállítási díj és az online borravaló összegét.
A Kft-től egy általa működtetett ételrendelő weboldalon vagy mobiltelefonos applikációval lehet a megrendelni az ételeket, italokat. A megrendelt és előre kifizetett szolgáltatásaihoz kapcsolódó „borravaló” a vállalkozás bankszámláján jelenik meg és utána közvetetten a futárhoz kerül.
Kérdésként merül fel, hogy az ilyen típusú online, önként fizetett összeg, értelmezhető-e áfa alapot nem képező borravalóként, vagy esetleg adóalapot képező felszolgálási díjnak minősül, illetve milyen egyéb adókötelezettség kapcsolódik hozzá.
A kérdés megítélése során nincs jelentősége annak, hogy az online rendelés sajátosságaiból adódóan a saját elhatározásból fizetett, a vételáron és a szállítási díjon felüli tetszőleges nagyságú összeget nem közvetlenül az alkalmazottnak (vállalkozóknak) fizetik a megrendelők.
Az online borravaló megítélése az ÁFA törvény szempontjából
Tekintettel arra, hogy az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) sem a borravaló, sem a felszolgálási díj fogalmát nem ismeri, a felmerült kérdés kapcsán azt kell megvizsgálni, hogy az online megrendelések során az étel árán és a szállítási díjon felül önként fizetett, tetszőleges nagyságú összeg az áfakötelezettség megállapítása szempontjából ellenértéknek minősül-e.
Az Európai Bíróság (a továbbiakban: EUB) az ellenérték fogalmát számos ítéletében értelmezte, emiatt a hazai szabályozás a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK Irányelven (a továbbiakban Héa-irányelv) alapuló, az ezekben kidolgozott alapelvek segítségével értelmezendő.
Az Áfa tv 65.§-ának és 259.§ 6. pontjának egybevetésével ellenérték az a vagyoni előny, amelyet akár a megrendelő, akár harmadik személy a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellentételezéseként teljesít a jogosultnak.
A C-102/86. számú ügyben az EUB kimondta, hogy ellenértékről csak akkor beszélhetünk, ha a pénzben kifejezhető ellenérték és a nyújtott szolgáltatás között közvetlen kapcsolat áll fenn, ennek hiányában az összeg nem tartozik az irányelv tárgyi hatálya alá.
A C-404/99 számú ítéletben az EUB megkülönbözteti az ellenértékkel együtt felszámított, kötelezően fizetendő felszolgálási díjat (mely az adóalap része) az ezen felül esetlegesen, önként, közvetlenül az alkalmazottnak adott borravalótól (mely nem áfa köteles). Az ítélet 16. pontja az ellenértéknek nem minősülő, áfa hatálya alá nem tartozó borravalót a Tolsma-ügyben (C-16/93) részletesen elemzett utcai zenélésért kapott összeghez hasonlítja.
A C-16/93. számú esetben lefektetett alapelvek szerint az utcazenésznek a járókelők által adott pénz nem minősül ellenértéknek, mert nincs ok-okozati összefüggés a zenélés és a járókelők adománya között. A felek között nem alakul ki kölcsönös kötelmi kapcsolat, mivel attól, hogy a zenész elfogadja a pénzt, még nem keletkezik teljesítési kötelezettsége, és a pénzt adó sem lép fel megrendelőként, nem követelheti, kényszerítheti ki tőle a zenélést.
Tehát még abban az esetben is, ha közvetlen kapcsolat áll fenn a fizetség és a tevékenység között, akkor is szükséges, hogy a szolgáltatásnyújtó és az ígénybevevő között kötelmi viszony álljon fenn, azaz, hogy a felek előre megállapodjanak az ellenértékben.
Jelen esetben a megrendelő és a kiszállítást ténylegesen végző futár között nincs kölcsönös kötelmi kapcsolat: a futár nem is tud róla, hogy az online rendelés leadásakor a megrendelő adott-e „borravalót”, ha igen, milyen összegben; ettől függetlenül végeznie kell a kiszállítást a fővállalkozó felé vállalt kötelezettsége alapján.
A fentiek alapján a vállalkozás bankszámláján megjelenő, a kiszállítást ténylegesen végző futárhoz közvetetten kerülő többlet, melyet a vevők a megrendelt ételek kiszállításáért a szállítási díjon felül, önkéntes alapon, online, előre fizetnek, nem minősül ellenértéknek, ezért az nem része az áfa alapjának.
Az ügylet megítélése az SZJA törvény szempontjából
Figyelemmel kell lenni azonban arra, hogy a személyi jövedelemadóról szóló törvény 1. számú melléklet 4.21. pontja értelmében egyes tevékenységekhez kapcsolódóan adómentes a vendéglátó üzlet felszolgálójaként a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló.
E rendelkezés alapján csak az a borravaló tekinthető adómentesnek, amit a vendéglátó üzlet felszolgálója munkavállalóként a fogyasztótól közvetlenül kap
Így az online fizetés útján a futárpartnereknek szánt borravaló nem tekinthető a magánszemélyek adómentes bevételének. Ha a futárpartnerek a szolgáltatást egyéni vállalkozás keretében végzik, a megszerzett borravaló esetükben egyéni vállalkozói bevételnek minősül.
Az ügylet megítélése az TAO törvény szempontjából
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 72.§ (1) bekezdése alapján nem minősül árbevételének a vállalkozás bankszámláján megjelenő borravaló összege, ennek megfelelően a társasági adóról szóló törvény szerinti társaságiadó-kötelezettség megállapítása során nem képez adóalapot.
2023.06.23
