Több munkáltató által létesített munkaviszony 
1. A jogviszony
Több munkáltató által létesített munkaviszony kiindulópontja a munka törvénykönyve (továbbiakban: Mt.) melynek 195. § (1)-(2) bekezdése értelmében több munkáltató és a munkavállaló a munkaszerződésben egy munkakörbe tartozó feladatok ellátásában állapodhat meg.
A munkavállaló többmunkáltatós munkaviszony esetén minden munkáltató számára egyidőben végez munkát.
Ez egy atipikus munkaviszony melyben kettőnél több fél szerepel, viszont a felek csupán egy munkaszerződést kötnek egymással, abban a munkavállaló számára egy munkakört határoznak meg, az annak ellátásáért cserébe kapott alapbért egy meghatározott összegben állapítják meg.
Emiatt nem minősül többmunkáltatós munkaviszonynak, ha egy munkavállaló két különböző munkáltatóval tart fenn egyidőben, két elkülönülő munkaszerződés alapján munkaviszonyt.
Továbbá a törvény úgy fogalmaz, hogy több munkáltató és a munkavállaló a munkaszerződésben egy munkakörbe tartozó feladatok ellátásában állapodhatnak meg. Ebből következően azonosnak kell lennie a munkakörnek valamennyi munkáltató esetén, hiszen egyébként egyetlen munkaviszony jön létre és áll fenn a felek között. Tehát nem létesíthető több munkáltató által munkaviszony abban az esetben, ha a munkavállaló a munkaszerződés alapján az egyes munkáltatók vonatkozásában más és más feladatokat, más munkakört látna el.
Többmunkáltatós munkaviszony esetén a munkakör és az alapbér mellett a feleknek megegyezésre kell jutniuk a bérkifizetést teljesítő munkáltató személyét illetően is, ui. a munkavállalónak már a szerződéskötéskor tudnia kell, kitől várhatja fizetését.
Erről mindenképpen rendelkezni kell a munkaszerződésben. [Mt. 195. § (2) bekezdés].
A több munkáltató által létesített munkaviszony esetén a munkáltatóknak célszerű kötni egy részletes együttműködési szerződést is, melyben a munkaviszonnyal kapcsolatos együttműködésük alapjait, a jogok gyakorlásának és kötelezettségek teljesítésének rendjét határozzák meg. A munkáltatók ebben szerződésben rögzíthetik a munkáltatói jogok gyakorlásának rendjét is, ki közöl a munkavállalóval munkaidőbeosztást, ki alkalmaz hátrányos jogkövetkezményeket, ki jogosult a munkaviszonyt megszüntetni, stb.
A munkavállaló védelmét szolgáló garanciális szabály, hogy a munkáltatókat valamennyi munkajogi igényével kapcsolatban egyetemleges felelősség terheli [Mt. 195. § (3) bekezdés].
2. A jogviszonyhoz kapcsolódó adminisztráció és adózás
A jogviszonyban lévő feleknek meg kell abban megállapodniuk, hogy a munkáltatók közül ki minősül foglalkoztatónak az adózási és társadalombiztosítási adminisztráció tekintetében. Erről az előzőekben leírtak szerint tájékoztatni kell a munkavállalót és e mellett az illetékes hatóságok felé is nyilatkozni kell: a NAV felé a kijelölt munkáltató köteles bejelenteni (T1041-es nyomtatvány) a további foglalkoztató(k) adatait, a jogviszony kezdetét és befejezését. [2017. évi CL. törvény (továbbiakban Art.)1. számú mellékletének 5. pontja]
Az alkalmazó cégeknek az Art 8.§-ának megfelelően ki kell jelölniük, hogy melyikük lesz az ún. „kijelölt munkáltató” amelynek teljesítenie kell a dolgozóval kapcsolatos összes adókötelezettséget.
A kijelölt munkáltató kizárólag a bér rá eső részét mutatja ki személyi jellegű ráfordításként.
A 79/2012. számvíteli kérdéssel összhangban a munkabér és a közterhek arányos részének összegét a nem kijelölt munkáltatónál bérköltségként és bérjárulékként, valamint a kijelölt munkáltatóval szembeni kötelezettségként kell a könyvekben kimutatni.
Az számviteli törvény 79 § (1) bekezdése értelmében a nem kijelölt munkáltatónál nyilvántartott bérköltség, illetve bérjárulék személyi jellegű ráfordításnak minősül.
2023.06.18
