Egyre nehezebb a Kúriához fordulni jogorvoslatért adóügyekben

Rendszeresen figyelemmel kísérem a Kúria adóügyekben közzétett döntéseit, és ezek alapján jól látható, hogy egyre nehezebb a Kúriához fordulni jogorvoslatért adóügyekben.

Az utóbbi időben jól látható, hogy a felülvizsgálati kérelmek befogadásával kapcsolatos gyakorlat jelentősen megváltozott. Különösen feltűnő, hogy a Kúria egyre gyakrabban utasítja el a felülvizsgálati kérelmek befogadását. Emiatt érdemes közelebbről is megvizsgálni, milyen mintázatok figyelhetők meg a közzétett adóügyi ügyekben.

Egy 2025. augusztus 19-én hatályba lépett szabályváltozás után már nem elég pusztán megjelölni, hogy a peres fél milyen alapon kéri a felülvizsgálat befogadását, hanem azt indokolni is kell. A gyakorlat pedig azt mutatja, hogy a felülvizsgálati kérelem ma már nem tekinthető a per „folytatásának”, és arra sem alkalmas, hogy a felek még egyszer teljes egészében újranyissák ugyanazt a vitát.

A Kúria az általam vizsgált végzéseiben a befogadási szakaszban nem elsősorban azt nézi, hogy az adott ügyben ki ért egyet vagy nem ért egyet a jogerős bírósági döntéssel, hanem azt, hogy az ügy valóban felvet-e olyan kérdést, amely túlmutat az egyedi jogvitán. Ilyen lehet például egy jogegységi jelentőségű probléma, egy szélesebb körben is felmerülő értelmezési kérdés, vagy valamilyen uniós jogi összefüggés. Általános hivatkozásokat, sablonos fordulatokat vagy a korábbi érvek egyszerű megismétlését önmagában nem fogadja el.

Különösen nehéz a befogadás elérése azokban az esetekben, ahol a kérelem valójában a bizonyítékok ismételt mérlegelésére vagy a tényállás újraértékelésére irányul. A Kúria több döntésben is világossá tette, hogy a rendkívüli jogorvoslat nem arra szolgál, hogy az adózók újra vitassák a bizonyítás eredményét. Ez főként az olyan adóügyekben jelenik meg, ahol a vita középpontjában fiktív számlázás vagy más erősen tényfüggő kérdés áll. Bár a fiktív számlás ügyeknek végső soron négy fő esete különíthető el –az 1/2025. (XII. 09.) KK vélemény alapján, az egyes ügyek pontos besorolása a gyakorlatban sokszor mégsem egyszerű. Ennek az az oka, hogy minden ügy más: eltérő a tényállás, a szereplők kapcsolatrendszere, az ügyletek körülményei, valamint a bizonyítékok tartalma és értékelése is. Emiatt még az adóhatóság számára is nehézséget okozhat, hogy egy adott ügy pontosan melyik kategóriába sorolható, – ha egyáltalán ez pontosan megtehető A Kúria gyakorlata alapján ezekben az ügyekben rendszerint éppen az jelent akadályt a befogadásnál, hogy a felvetett kifogások döntően egyedi tényállási és bizonyítási kérdésekhez kapcsolódnak, és nem az adott ügyön túlmutató elvi kérdésekhez.

A statisztikai kép is figyelemre méltó. A legutóbb feltöltött 95 adóigazgatási ügyből 40 esetben a Kúria megtagadta a felülvizsgálati kérelem befogadását. Ez önmagában is azt jelzi, hogy a befogadási szakasz ma már nagyon is valós szigorú szűrőként működik.

Külön figyelmet érdemel, hogy a szigorú befogadási mérce elvileg nemcsak az adózói, hanem az adóhatósági kérelmekre is vonatkozik. Az általam vizsgált negyven befogadást megtagadó ügy közül azonban mindössze egyetlen olyan eset volt, amelyben a NAV felülvizsgálati kérelme sem jutott át a befogadási szakaszon. Ez azt mutatja, hogy a szűrő az adóhatósággal szemben is működhet, de a gyakorlatban az elutasítások túlnyomó része mégis az adózói kérelmeket érinti.

Ez az újfajta megközelítés adózói szempontból több kérdést és sérelemérzetet is felvethet. Könnyen kialakulhat az az érzet, hogy a felülvizsgálat már nem jelent valódi további lehetőséget az ügy érdemi újragondolására. Ez különösen akkor lehet nehezen elfogadható, ha az adózó úgy látja, hogy a törvényszéki döntés hibás, a bizonyítékok mérlegelése vitatható, vagy az ügyben súlyos következményekkel járó tévedés történt, de ezek az érvek önmagukban már nem elegendők a befogadáshoz.

Szintén feszültséget okozhat, hogy a rendszer egyre inkább az objektív jogegységi szempontokat helyezi előtérbe, miközben az egyedi jogsérelem orvoslásának lehetősége háttérbe szorul. Az adózó oldaláról nézve ez úgy is megjelenhet, hogy hiába érzi súlyosnak vagy igazságtalannak a rá nézve kedvezőtlen döntést, a Kúria nem elsősorban azt vizsgálja, hogy az adott ügyben történt-e hiba, hanem azt, hogy van-e olyan elvi jelentőségű kérdés, amely miatt az ügy túlmutat önmagán. Ez a megközelítés a jogrendszer működése szempontjából érthető lehet, de a gyakorlatban erősítheti azt az érzést, hogy az adózó számára nincs valódi második bírói szint az ügy érdemének felülvizsgálatára.

A Kúria gyakorlata világos: a jogvita érdeme jellemzően a törvényszéki szinten dől el, és a felülvizsgálat csak akkor nyílhat meg, ha a kérelem valóban azonosít egy, az egyedi ügyön túlmutató kérdést. Ez a megközelítés a jogegység és a jogbiztonság oldaláról nézve következetesnek tűnik, ugyanakkor adózói oldalról nézve nagyon is érthetőek azok a kételyek is, amelyeket ez a megváltozott gyakorlat felvet.

2026.05.03